Nagyon szeretem, hogy az élet valahogy mindig olyan emberekkel hoz össze, akikkel tudunk kapcsolódni valamilyen módon egymáshoz (bár valószínűleg ehhez az is kell, hogy én magam nyitott szemmel járjak, készen arra, hogy felismerjem ezeket a kapcsolódásokat).
A napokban épp a Bögrecek készítőjével, Nórival futottam össze, akitől csodás kis kerámiákat is kaptam. Azt tudni kell rólam, hogy általános iskolás koromban a sok különórám közül az egyik a kerámia szakkör volt, úgyhogy hozzám ez a világ nagyon közel áll – imádom a különféle kézzel készített tárgyakat, főleg, ha azokat valamilyen formában a gasztromániámhoz is tudom használni. 🙂
Történt viszont egy kis meglepetés is az összefutás során: Nóri a találkozó előtt küldött pár képet a Bögrecekről, amikből választhatok, és nekem rögtön kettőn akadt meg a szemem – az egyiknek a mintája és stílusa fogott meg, a másiknak pedig a felirata. Végül úgy voltam vele, hogy a stílusában szexibb darabot választom, és majd egyénileg rendelek tőle egy újat is, a másik feliratával. Így jött el a találkozó, ahol Nóri előpakolta a táskájából a kis bögreceket, de ahogy bontotta a csomagot, szólt, hogy egy kis változás történt, mert az általam választottat nem találta – csak egy nagyon hasonlót, amiről viszont nem küldött képet.
És találjátok ki, milyen lett a pótbögre…
Igen. Pontosan. A kiválasztott minta, a tökéletes felirattal. 🙂
Én nem tudom, hogy vannak-e csodák, sors, vagy bármi – de amikor ilyenek történnek velem, akkor hajlok arra, hogy azt mondjam: igen!
Nade persze én sem akartam Nórát üres kézzel elengedni, úgyhogy sütöttem egy mutatós kis kalácsot, amit elvittem neki – ennek a receptjét osztom meg most veletek is. Szuperegyszerű, éjjel kelt kalácsról van szó egyébként, ami viszont annyira szép, hogy szerintem abszolút tökéletes ajándékba – én is csak bámulni tudtam készítés közben. 🙂
Hozzávalók
Tésztához
- 275 g teljes kiőrlésű liszt
- 50 g eritrit
- 7 g szárított élesztő
- 2 db tojás
- 50 ml víz
- 75 g puha vaj
- 1 csipet só
- 1 citrom héja
Töltelékhez
- 50 g kakaópor
- 30 g eritrit
- 90 g olvasztott vaj
- 1 csipet só
- 1 teáskanál fahéj
- 1 teáskanál őrölt narancshéj
Tetejére
- 1 evőkanál eritrit
- 1 evőkanál víz
Elkészítés
A lisztet elkeverem az eritrittel, a sóval, és belereszelem a citromhéjat is. A közepébe mélyedést készítek, ebbe öntöm a hideg vizet, a tojásokat, rászórom az élesztőt is, amit elkeverek a nedves anyagokkal. Hozzáadom a vajat is, és addig dagasztom, míg elválik a tálka oldalától.
Ezután egy éjszakára a hűtőbe teszem a tésztát pihenni.
Másnap a töltelékkel kezdek, amivel csak annyi a dolgom, hogy összekeverjem az alapanyagokat, és már kész is. Jöhet a tészta.
Ezt kiveszem a hűtőből, enyhén lisztezett felületen téglalap formára nyújtom, megkenem a kakaós töltelékkel, és feltekerem. Na itt jön a turpisság!
A tekercset két részre vágom – ez még nem turpisság.
A két, ekkor már külön tekercset hosszában is bemetszem félig – na ez már turpisság.
Így lesz előttem két, félig bemetszett, szép kis rúdszerű dolog. Ezeket az egyik végüknél összefogom, háromszor megcsavarom egymással (nem kell, hogy túl szoros legyen, mert még kelni fog), és a másik végét is összecsípem, majd tepsire teszem, ahol kb. 40 percig hagyom pihenni a tésztát, hogy az élesztőgombák magukhoz térhessenek a hűvösben tett éjszakai pihenőjük után.
Eddig praktikusan előmelegítem a sütőt 190°C-ra, ahova a pihenő után be is helyezem a kalácsot, és 30-40 perc alatt készre sütöm. Az utolsó 10 percben kiveszem, vízzel elkevert eritrittel locsolom meg, és visszateszem, hogy rászikkadjon a cucc – majd végleg kihúzom a sütőből, és rácson hagyom kihűlni a kalácsot.
